nem szeretem a tulzottan elfogult megnyilatkozasokat, de a csutortoki radiohead koncertrol igazan csak szuperlativuszokban lehet.
egyszeruen hibatlan volt.
most persze nem a foldhoz ragadt ertelemben, mert volt, h nem szolt thom yorke gitarja, volt h hamisan enekelt, vagy elrontotta a szoveget es mosolygott. nem ilyen ertelemben, hanem abban a fellelegzos ertelemeben, h nagyon magas elvarasokkal erkeztem a tett szinhelyere. es elore feltem, h a sracok nem fognak tudni megfelelni. meg tudtak.
minden ertelemben.
fantasztikus hangzas: thom hangja lebegett a gitarok meg effektek felett.
eljatszottak mindent: mindent amit felirtam volna egy Top15-be. meg tobbet is bar a Myxomatosis kimaradt.
jo fejek voltak: igazan szimpatikus volt az egesz csapat. mindenki bejott vmiert. talan csak a dobos furcsa kicsit. de thom az utolso szam vegen elore jott, kikukucskalt, megnezte magukat a kivetiton, aztan leult kozepen hallgatta a zenet, dobolta a ritmust a labaval, nezte a kozonseget es fulig ero szajjal jelezte, lehet, h sok minden el van baszva ezen a vilagon, de ennel nincs jobb.
a katarzis: menetkozben azt hittem, h ez az egy dolog nem fog osszejonni. egyszeruen tulsagosan koncentraltam mindenre, nehogy vmirol lemaradjak. es hihetetlen jo volt ugyan a koncert, de az az igazi felhotlen feeling nem jott el.
az utolso szamig. karma police - nem a legjobb szamuk, de mindenki enekelte, igy vegre en is rakezdtem, addig nem mertem, mert akkor nem hallottam volna jol thomot. de a vegen mar mindegy volt.
es akkor megjott az erzes. kicsit kiraz a hideg es ugy erzed, ha sirtal volna az elmult 10 evben, akkor talan is most tudnal -- az oromtol.